Bemutatkozás

Magamról

Két nagylány édesanyja vagyok.

Televíziós szerkesztőként, riporterként és műsorvezetőként dolgozom.

Magyar szakos bölcsész és tanár, biblioterapeuta, illetve mediátor, alternatív vitarendező diplomám van. 

Irodalomterápiás egyéni konzultációkat és csoportokat vezetek.

"….mindig vannak kérdéseim, magamhoz, és másokhoz, és sokan vágynak arra, hogy beszéljenek, beszélgessenek, hogy értsék a másikat, egymást, magukat. A szöveg - a mű, a vers, a novella, a regény adta történetek, az a módszer, és folyamat amit a képzés során megismertem számomra egészen új, és izgalmas lehetőségét adják a beszélgetés, a kérdezés, a támogatás területének."

Sokszor volt szerencsém. Például az általános iskolában a magyartanárommal, aki Irodalmi Színpadot szervezett, és olyan szövegek ismerete is vállalása is lehetséges, sőt elvárt volt számára, amely nem feltétlenül az iskolai tananyag.

Szerencsém volt a gimnáziummal is, ahol a könyvtárt vezető magyartanárnőm imádta az irodalmi pletykákat, a történetek mögötti történeteket, és már ott, akkor engedett a fikciónak, és engedett önálló befogadóként működni és létezni, amikor és ahol ez még nem volt annyira egyértelmű…lehetett másként gondolni, mást érezni és érteni, mást írni, volt tér és lehetőség a saját értelmezésre…Szerencsém volt azzal is, hogy pont akkor, amikor én oda kerültem, elindult a gimnázium tömegkommunikációs képzése.

Olvasni kellett, és lehetett, meg persze írni, beszélni, és kérdezni…ugyanakkor mindez több tudott lenni a képpel - a fotóval és a mozgóképpel, a filmmel-, mint társ művészeti és kommunikációs ágakkal. A későbbi szerencsés fordulatok - és nyilván azért a befektetett tanulás és munka - nyomán felnőtt életem nagy részét azzal töltöttem, amit szeretek, sőt ebből éltem, élek.

A bölcsészkar magyar szakával párhuzamosan a Magyar Televíziónál és a Magyar Rádiónál kezdtem dolgozni - időszakosan más médiumokkal / televízió, rádió újság/ kiegészítve - számos közéleti és hírműsorban. Aztán hosszú évekre a televíziózás lett a fókusz - ahol olvasni, írni, beszélni és kérdezni lehetett. Emberektől emberekről, történetekről, lehetőségekről, okokról, és miértekről. Néha titkokról. Majdnem mindenről…

Hiszem, hogy a különböző területek, hivatás, elhivatottság közötti átjárások, a korral elengedhetetlen érés, változás; szemlélet, és perspektívaváltás számos lehetőséget tartogat mindenki számára új utak keresésére is úgy, hogy a korábbi tapasztalatokat, a befektetett időt, energiát, munkát hasznosítani lehessen.

Segíteni egymást érteni, érthetővé tenni. Ebben én is segítséget kaptam. Először egy felkérést melynek kapcsán Nyitott Könyvklub elnevezéssel évek óta moderálok egy olvasó-beszélgető közösséget a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik kerületi fiókkönyvtárában, majd egy inspirációt, egy ötletet: az irodalomterápiás képzést. Ahol olvasni, írni, kérdezni, beszélgetni lehet, könyvek és szövegek segítségével emberekről, emberekkel, történetekről, miértekről, és titkokról is. Majdnem mindenről…

Szerencsém volt, hogy rátaláltam a mediációra is, amely segít a problémák asszertív ,előremutató megbeszélésében, egy alternatív konfliktusrendezésben, a közös érdekek megtalálásában.

Szerencsére - hiába kérdeztem egész életemben, többszáz embertől többezer érdekes és izgalmas dologról, még mindig vannak kérdéseim, magamhoz, és másokhoz, és sokan vágynak arra, hogy beszéljenek, beszélgessenek, hogy értsék a másikat, egymást, magukat. A szöveg - a mű, a vers, a novella, a regény adta történetek, az a módszer, és folyamat amit a képzés során megismertem számomra egészen új, és izgalmas lehetőségét adják a beszélgetés, a kérdezés, a támogatás területének. Mert folyamatosan kíváncsi vagyok az emberekre, a történetekre a titkokra…és szeretek kérdezni…beszélni…és meghallgatni.